Alma a fájától

Mit is jelent, hol használatos az „Alma a fájától”?

„Nem esik messze az alma a fájától.” Ez egy magyar közmondás, mely azt jelenti, hogy olyan a gyerek, amilyen a szülője. De vajon ez tényleg így van?

A közmondást, mely szerint le sem tagadhatnánk szüleinket, a történelem és a pszichológia már ezerszer megcáfolta. Már lélektani közhelynek számít, hogy a gyerekek vagy mintaként tekintenek apjukra, anyjukra, az ő gondolkodás módjukat, morális megfontolásaikat és viselkedési szokásaikat követve, vagy épp ellenkezőleg: fellázadnak és merőben más utat tekintenek magukénak.

Van, mikor messze esik az alma a fájától?

Például amikor a szülő magatartása egyáltalán nem követendő, nem példaértékű. Tekintélyelvű, diktatórikus, agresszív, büntető, rideg és kegyetlen. Az egészen biztos, hogy az ilyen szülők gyerekeinek korai éveit nem a felhőtlen jókedv és az önfeledt boldogság jellemzi majd. Ez ellen a gyermekkori trauma ellen meg tud küzdeni az elszenvedő úgy, hogy lázad ellene. Ez akkor van így, ha a traumatizált gyerek felismeri, hogy ő maga nem kívánja tovább vinni ezt az örökséget, és tudatosan más irányba fordul. Az biztos, hogy ez a ritkább eset. A többség általában túlkompenzálással reagál, és igyekszik a mindenkin leverni mindazt a sérelmet, amelyet gyerekként el kellett szenvednie.

Sokszor visszaköszön az a pszichológiai igazság, hogy ha a világból egy puskaporos hordót kívánunk formálni, semmi más teendőnk sincs, mint fokozni a szülői szigort. Több kutatás is igazolja, hogy a “harcos gén” jelenléte önmagában csupán potenciális veszélyforrást jelent; ahhoz, hogy aktiválódjon, komoly gyermekkori trauma is szükséges. Elég végig nézni a történelem nagy vérengzőinek során, mivel egyikük gyerekkorát sem a kiegyensúlyozottság és a családi harmónia jellemezte. Robespierre-t apja magára hagyta, Hitler és Sztálin arcán pedig sűrűn csattantak az atyai pofonok, ahogyan Csiang Csing, Mao Ce-tung gátlástalanul kegyetlen feleségének apját is a kíméletlen brutalitás jellemezte.

Ezek alapján is látszik, hogy a személyes élmények markáns szerepet játszanak még az adott világnézet kialakulásában is. Ha egy gyermeknek nincs apja, vagy pocsék az édesapjával való kapcsolata, akkor értelemszerűen nehéz lesz megbíznia a Mennyei Atyában is. Mondhatni: tudatosan, vagy tudattalanul igyekszik messze esni a fájától. Igaz ugyan, hogy a hit egyrészt személyes élmény, kapott ajándék, másrészt intellektuális döntés; ezzel együtt is biztosak lehetünk benne – már csak saját tapasztalataink alapján is – hogy a felmenőkkel való kapcsolat, a gyermeknevelés módja, a szülők példaértékű, vagy elrettentő attitűdje ugyancsak meghatározó tényező lehet.

Alma a fájától – a foglalkozásoknál

Az tény, hogy egy apának jólesően megnyugtató érzés, ha fia külsőleg hasonlít rá, s idővel átveszi szokásit, gondolkodásmódját, akár még szakmáját is. Mi több, voltak idők, amikor ez egyenesen elvárásnak számított. Sőt az apa nevét kapta az elsőszülött fiú és sokáig a lányoknál is ez volt a helyzet. Ha pedig az apa patkókovácsként dolgozott, nem volt kérdés, hogy fia mivel tölti majd az egész életét, még akkor sem, ha szíve szerint teljesen mást csinált volna.

Napjainkra ez már szerencsére egyáltalán fel sem merül a szülőkben, ha mégis így alakul az már a gyerek döntése, ha viszi tovább a családi hagyományokat. Ma talán már eljutottunk addig a felismerésig, hogy valójában semmiféle elvárást nem támaszthatunk felnőtt gyerekeinkkel szemben.

http://magyarutca.org/nyeomszsz/orszavak/pdf/SzolasokFavalvege.pdf

Vissza a kategória cikkeihez